Zongoraszó - 20. fejezet
Posted by Nicky Graceheart | Posted in fanfiction , Zongoraszó | Posted on 12:55
Hello! Itt van a 20. fejezet. Alig volt időm írni, de mindenképpen fel akartam rakni ma, szóval lehet, hogy pörgős és szokatlan lett, nem tudom. Azért el lehet mondani kommentben! :)
Zongoraszó
20. fejezet
Két hete változtattak át vámpírrá, és úgy érzem, lassan megszokom ezt az életet. Bár még mindig fura, hogy felerősödtek az érzékszerveim és nem kell aludnom, de egyre jobban élvezem. Látom a jövőt, és ez kicsit megrémiszt, de Esme és Carl segítségével megtanultam szabályozni, így akkor és azt látom, amit akarok – mondjuk, van olyan, hogy egy látomás csak egyszerűen megjelenik előttem. Ráadásul arra is rájöttünk, hogy a jövő változtatható, és én csak a szándékot látom, ami még módosulhat.
- A szemednek már egész szép színe van – jegyezte meg Esme, amikor hazaértünk egy vadászat után. A képességemet kihasználva, előre tudtuk, merre kell mennünk.
Odamentem az előszoba falán lógó tükörhöz, és belenéztem. A bőröm sima volt és hófehér, a hajam lágyan omlott a hátamra, eddig vérvörösen ragyogó szemem már aranybarnán csillogott.
- Szerinted találkozhatok még anyámmal? – kérdeztem óvatosan, előre félve a választól. A nyári szünet óta nem hívtuk egymást, de nem tudom, találkozhatok-e még vele valaha.
- Hát, Bella – kezdte Esme -, nem biztos, hogy jó ötlet. Ha a Volturi rájön, lehet, hogy megölik.
- De azt látnám előre.
- Én… én nem akarok semmit sem mondani. A Volturitól félek, ezért próbálom elkerülni – mondta, majd kiment a hátsó teraszra.
Leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét, hogy eltérítsem a gondolataimat. Most akkor tényleg nem láthatom többé az anyámat? Vagy láthatom, de akkor el kell neki mondani, hogy mi vagyok, és figyelnem kell a jövőt, hogy előre tudjam, mit tud Volturi.
Kinyílt a bejárati ajtó, és belépett Carl. Kikapcsoltam a tévét, amit automatikusan nyomkodtam tovább, amikor nem is figyeltem oda. Carl az elmúlt napokban rendszeresen meglátogatott. Mindig látszott rajta, hogy kicsit feszélyezve érzi magát, de az is, hogy örül, hogy lát.
- Szia, Carl! – köszöntem mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. – Hogy vagy?
- Kösz jól – ült le mellém.
Mindketten elhallgattunk; én Carlt figyeltem, ő viszont csak gondolkozott valamin.
- Mi a baj? – kérdeztem pár perc hallgatás után.
- Semmi, csak… ez olyan fura. – Értetlenül néztem rá. – Mármint az, hogy egy vámpírba vésődtem be. Hiszen az ellenségem vagy!
- Khm… ez durva volt – jegyeztem meg, de tudtam, hogy igaza van.
- Bocs. Nem láttad előre? – kérdezte vigyorogva. Carlnak tetszett a legjobban ez a jövőbelátós dolog.
- Nem azt figyeltem – mosolyogtam rá.
- Na, de milyen érzés, hogy tudod előre, mi fog történni?
- Már ezerszer elmondtam, hogy furcsa, de jó.
- És szerinted jó, hogy átváltoztál vagy nem?
- Hát… ez bonyolult – fújtam ki a levegőt. – Van egy csomó jó és rossz is benne, de a legrosszabb az az ok, amiért ez lettem. - Mivel nem tudjuk, hogy ki változtatott át, ezért arra gondoltunk, hogy a Volturi egyik tagja volt, akik ugyebár Edwardért jöttek.
- Én… tényleg sajnálom – mondta, de hallatszott a hangján, hogy egy kicsit örül annak, hogy megszabadult a vetélytársától.
És nekem is furcsa; sok minden megváltozott. Már nem gondolok úgy rá, mint régebben, viszont Carl iránt felerősödtek az érzelmeim. Minél több időt töltök vele, annál jobban megkedvelem; és szerintem ezt ő is tudja.
- Ígérd meg, hogy te soha nem mész el – kértem.
- Te is – mondta egy bólintás kíséretében.
- Ígérem – öleltem át.
Karjait körém fonta, én meg belepusziltam a nyakába. Egy kicsit elhúzódott, de a karjait nem vette le rólam. Közelebb hajoltam hozzá, az ajkaink már csak centikre voltak egymástól.
- Vagy segítesz, vagy meghalsz – súgta Aro Edward fülébe nyájasan.
- Soha – sziszegte.
- Már ő is vámpír. Nem ugyanaz a személy, akit te ismertél.
Megráztam a fejem, és visszatértem a való világba.
- Minden rendben, Bella? – kérdezte.
- Igen… vagyis nem – ugrottam fel. – Edwardot meg akarják ölni.
- Mindig csak Edward! – fakadt ki Carl; csodálkozva néztem rá. – Észrevetted már, hogy akárhányszor egyedül vagyunk, mindig ő töri meg a szép pillanatokat?
- Én… - nyeltem. – Nem direkt.
- De ez így akkor sem oké. Figyelj, Bella, tudom, hogy szereted, és tudom, hogy engem nem, de örülnék annak, ha nem emlegetnéd állandóan őt.
- De hiszen te kérdezted, én csak válaszoltam.
- Nem érdekel – mondta, majd kiviharzott az ajtón, és majdnem fellökte Esmét.
- Mi történt? – kérdezte valószínűleg Carlra utalva.
- Edwardot meg akarják ölni.
- Mi?! – kérdezte sikítva.
- Aro azt mondta neki, vagy segít, vagy meghal, és Edward nem akar segíteni. Azt sem tudom, miben.
- Nem tudsz többet megtudni? – kérdezte aggódva.
Becsuktam a szemem, és próbáltam Edward jövőjére koncentrálni több-kevesebb sikerrel. Eleinte csak képek ugrottak a szemem elé, amin Aro Edwarddal beszélget, illetve olyan, amin egy idegen vámpír Edward felé sétál, de végül elkaptam egy hosszabb jelenetet.
- Miért nem akarsz együttműködni? – kérdezte Aro.
- Nem fogom feláldozni, se átverni.
- Jaj, fiam! Te tényleg nem vetted észre eddig, hogy a drágalátos Bella csak kihasznál téged?
- Nem használ ki – védekezett Edward.
- Ó, dehogyisnem – mosolygott Aro. – És pont ezért kell segítened nekünk; mi el tudjuk tűntetni. Nyomtalanul.
- Miattam van – néztem Esmére idegesen. – Meg akarnak ölni engem, de Edward nem akar segíteni nekik, ezért halállal fenyegetik. Csak azt nem értem, hogy miért nem tudnak megtalálni.
- Lehet, hogy az elméd miatt. Edward és Aro sem tud olvasni a gondolataidban.
- De ennek semmi köze ahhoz, hogy megtalálnak-e vagy sem. Ha meg akarnak találni, akkor idejönnek. Már voltak itt egyszer, tudják, merre kell jönni.
- Az egyik emberük képessége az, hogy megtalál bárkit. Gondolom, téged nem sikerült, ezért úgy gondolják, hogy valahova elrejtettünk.
- De előtte miért nem ellenőrizték, hátha itt vagyok?
- Mert ez még nem történt meg – jutott eszébe Esmének.
- Tényleg! Viszont akkor lehet, hogy idejönnek. El kell tűnnünk.
- Menjünk északra a Denali klánhoz. Ők biztos megengedik, hogy ott maradjunk – javasolta Esme.
- Esme, ha engem nem találnak meg, Edwardot megölik. El kell mennem a Volturihoz.
- Nem engedhetem; túl veszélyes.
- Inkább én haljak meg magam miatt, mint Edward miattam. Hol lakik a Volturi?
- Volterrában, Olaszországban. Veled megyek!
- Nem akarom, hogy bajod essen. Azt sosem bocsátanám meg magamnak. – Ettől a kijelentéstől úgy éreztem, mintha egy tizenkilencedik századi romantikus regényben lennék, de mégis igaz volt.
- Bella, kérlek!
- Esme, ha odamegyek, akkor engem megölnek, de Edward megmenekül. Viszont, ha te is odajössz, lehet, hogy téged is megölnek. Kérlek szépen, ne gyere velem!
- Elmondom, merre kell menned – mondta, majd gyorsan elmagyarázta, mi hol van Volterrában. – Ha valami kimaradt, nézd meg a jövőt. Keresd meg azt, amikor visszajössz ide megkérdezni, merre kell menni, és akkor látod, hogy elmondom – mosolygott, de a mosolyában szomorúság és aggódás is volt.
- Azt hiszem, most azonnal kéne indulnom.
- Szólj Benéknek!
- Ők is velem akarnak majd jönni – ráztam a fejem. – Mennem kell.
- Vigyázz magadra, Bella – ölelt át.
Felkaptam egy táskát, amibe beleraktam a telefonom és a bankkártyámat, majd kimentem az ajtón. Beültem Edward kocsijába és elindultam a reptér felé.
szija.
naggyon izgalmas ez a fejezet.:)
remélem azzé senki se fog meghalni.
kivéve a volturit.*ördögfej*
felölem azok kipusztulhatnak.xD
am első kommizó:D
várom a frisst.:)
siess!
ja és lécci nézz be az én blogomra is, és írjál lécci megjegyzést is.:)
naggyon köszii.^^
pusszy.
De izé ez a Carl...
de azért jófej:D
Remélem,nem halnak meg!
Egyetértek Fankával:D
Siess a következővel!
Puszi:)
hali!
áhh... ez baromi joo :D
igen, megmenti Edwardot!! ezaz! :D
legalábbis remélem :)
Carlt mondjuk sajnáltam, szegénykém rendesen beválasztott XD
Bella meg inkább a vámpírt választja, mi? :P
Team Edward! :D
hűű nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz a Volturinál.
várom a folytatást!!
puszi, Tűzvirág
Sziasztok! :)
fanka: Valaki biztos meghal, mert valakinek meg kell halnia. :D Ha lesz időm benézek, de nem tudok semmit sem ígérni. :(
dzsudy: Majd kiderül. :D
Tűzvirág: Örülök, hogy így gondolod. :D Majd kiderül minden. :D Most már Team Edward?? :O Eddig nem Carlnak szurkoltál? :D
Puszi: Nickyy.